Nem múlik a nátha? Köhögsz? Ez lehet a háttérben!

Nem múlik a nátha? Köhögsz? Ez lehet a háttérben!

Hirdetés

Az idült légzési betegségek elnevezés gyűjtőfogalom, amelybe három különböző eredetű és lefolyású, kimenetelű betegség - az idült hörghurut, a tüdőtágulás és az asztma - tartozik.

Az elnevezésben az "idült" szó azt jelzi, hogy - szemben a heveny betegségekkel (például a tüdőgyulladással), melyek általában néhány nap vagy hét alatt meggyógyulnak - ezeknek a lefolyása elhúzódó, tüneteik több éven-évtizeden keresztül fennállnak, illetve esetleges tünetmentes időszakokat követően, bizonyos hatásokra szinte törvényszerűen visszatérnek, a betegség tehát kiújul.

A három betegség együttes tárgyalását az indokolja, hogy tüneteik, a betegek panaszai - köhögés, fokozott köpetürítés és fulladás - azonosak, ezért elkülönítésük néha még a szakember számára sem könnyű. Kezelésükben is gyakran alkalmaznak hasonló gyógyszereket, eljárásokat.

Idült hörghurut (krónikus bronchitis)

A hörghurutot a szakembereknek egy 35 évvel ezelőtti megállapodása szerint akkor nevezzük idültnek, ha a köhögés és fokozott köpetürítés legalább két egymás utáni évben évente legalább 3 hónapon át jelentkezik. Természetesen ilyenkor megfelelő vizsgálatokkal (elsősorban a mellkas röntgenvizsgálatával) meg kell bizonyosodni arról, hogy a tüneteket nem más tüdő- vagy szívbetegség okozza-e.

Köhögés először csak reggel, ébredés után jelentkezik, és addig tart, amíg az éjszaka folyamán a hörgőkben felgyülemlett váladékot sikerül eltávolítani. Később, a betegség súlyosbodásával az idült hörghurutos beteg már napközben is mind többet köhög, majd a köhögés, (a rendszerint nehezített) váladékürítés átterjed az éjszakára is, zavarja az éjszakai nyugodt alvást.

Idült hörghurutkor a hörgőket belülről borító (bélelő) nyálkahártya képe: fogynak a normális váladékot termelő sejtek és szaporodnak az ún. "kehelysejtek". Ezek, valamint a nyálkahártya alatti rétegben lévő megszaporodott és megnagyobbodott nyálkamirigyek a szokásosnál több és sűrűbb, tapadós váladékot juttatnak a hörgőkbe. A hörgőnyálkahártya nagy részét borító csillószőrös hámsejtek részben elpusztulnak - helyüket laphámsejtek foglalják el -, a megmaradó sejtek csillószőreinek is megbénul a mozgása, tehát csökken a hörgők öntisztulása (6. ábra). A köhögést tulajdonképpen a hörgőkben pangó, megszaporodott, megváltozott minőségű váladék okozza. Ezt az állapotot nevezzük egyszerű idült hörghurutnak.

Egyes betegek hörghurutja hosszú ideig ebben az állapotban marad. Legtöbbször azonban a betegség előrehaladtával a hörgőrendszernek mind nagyobb részén jelentkeznek az elváltozások. Nemcsak a pangó váladék szűkíti, tömi el a hörgőket, hanem ezt még más hatások is súlyosbítják: a hörgőnyálkahártya "vizenyős", és emiatt vastagabb lesz;

a nyákmirigyek említett túltengése ugyancsak a hörgők falát vastagítja, végül a hörgőfalban lévő simaizomrostok is megvastagodnak és összehúzódnak. Így alakul ki az idült obstruktív hörghurut (krónikus obstruktív bronchitis), mely a köhögés és fokozott köpetürítés mellett már légszomjjal, fulladással is jár. Az obstrukció kialakulása nemcsak a beteg állapotát, hanem a betegség lefolyását súlyosbítja.

Az idült hörghurutos beteg hörgőrendszerében pangó váladék könnyen fertőződik. Ezt a fertőzést leggyakrabban vírus okozza, de nemritkán baktériumok telepednek meg a váladékban. Ilyenkor a híg, átlátszó vagy fehéres-nyákos váladék sárgává, esetleg zöldes színűvé válik. Ez a gennyes idült hörghurut a betegség lefolyásában szövődményt jelent.

Tüdőtágulás (emfizéma)

A tüdőtágulás lényege a tüdőhólyagocskák falának tömeges pusztulása: sok apró tüdőhólyagocskából egy nagyobb tüdőtágulásos hólyag lesz. Ennek következtében csökken a légcserét végző felület és csökken a tüdő rugalmassága is. A mellkas - és vele együtt a tüdő - térfogata megnő, a mellkasfal merevvé válik, csökkennek a légzőmozgások. Mindez együtt a légcsere megnehezítettségét eredményezi.

A tüdőtágulás légszomjat, fulladást okoz, ez kezdetben csak terhelésre (például lépcsőn járáskor, futásnál), később már nyugalomban is jelentkezik. A tüdőtágulás gyakorlatilag sohasem jelentkezik önmagában, mindig idült obstruktív hörghuruttal együtt jelenik meg, ilyenkor idült obstruktív légzési betegségnek is szokták nevezni.

Azoknál a betegeknél, akiknél a tüdőtágulás van túlsúlyban, már korán jelentkezik a légszomj. Ezek rendszerint sovány, szikár emberek, bőrük sápadt, ajkuk rózsaszín, elnevezésük is "rózsaszín fújtató" (angolul pink puffer). Annak ellenére, hogy a fulladás nagyon nehézzé teszi mindennapjaikat, életkilátásaik jók, rendszerint magas kort érnek meg.

A másik típusban a hörghurut van előtérben. Ezek rendszerint köpcös, korpulens férfiak, ajkuk és bőrük kékes-lilás, látszólag alig kapnak levegőt, ennek ellenére viszonylag sokáig könnyedén mozognak, nem érzik betegnek magukat. Ők a "kék pöfögők" (angolul blue bloaters).

Rendszerint ez utóbbi betegeknél fejlődhet ki az idült obstruktív hörghurut legsúlyosabb szövődménye, az idült légzési elégtelenség.

Az idült légzési betegség előfordulása

Nincsenek pontos adataink arról, hogy Magyarországon hányan szenvednek idült légzési betegségben. Egyes becslések szerint a felnőttek 10%-a, más adatok szerint 200 00000 000 ilyen beteg lehet. Közöttük a középkorú vagy annál idősebb férfiak vannak túlsúlyban. Többségüknek egyszerű idült hörghurutja van és csak egy részüknél alakul ki obstrukció, amelyet azonban már komolyan kell venni, mert ezeknek a betegeknek sajnos nem jók a kilátásaik- ezt jelzik a halálozási adatok is. A lakosság számához viszonyítva egyes korcsoportokban 1992-ben Magyarországon idült obstruktív légzési betegségben négyszer annyian haltak meg, mint az Egyesült Államokban. Ez az adat valószínűleg a legmagasabb a világon.

Az idült légzési betegség okai

Az idült hörghurut legfontosabb kiváltó oka a cigarettafűst. Abban, hogy melyik dohányosnál milyen súlyos hörghurut alakul ki, s főleg, hogy milyen mértékű lesz az obstrukció, valószínűleg szerepet játszanak öröklött tényezők is. Nem elhanyagolható a levegőszennyeződés szerepe sem. Ebbe beletartozik az ún. "passzív dohányzás" is - azaz mások cigarettafüstjének belégzése. Dohányos szülők gyermekei gyakrabban kapnak heveny légúti fertőzést, és azt is tudjuk, hogy akiknek gyermekkorukban sokszor volt ilyen - vírus vagy baktérium okozta - heveny hörghurutjuk, azok között felnőttkorukban több lesz az idült légzési beteg. Lehetséges, hogy azoknak az eseteknek egy része, amelyekben a családi felhalmozódás miatt örökletességet feltételezünk, tulajdonképpen az ilyen környezeti tényezők következménye.

A környezeti hatások fontosságára egyébként egy ma már történelminek számító drámai esemény, az 1952-es londoni szmog-katasztrófa hívta fel a figyelmet. Ennek az évnek a decemberében sűrű köd ülte meg a szennyezett levegőjű angol fővárost. A füst és a köd keveredéséből keletkező "füstköd" (smoke + fog = smog) egy nap alatt több ezer idült hörghurutos ember halálát okozta. Ez az esemény olyan sokkoló hatású volt, hogy nagyon szigorú intézkedéseket hoztak a levegőszennyeződés csökkentésére (fűtés, közlekedés, ipari tevékenység) - ennek hatására London mára az egyik legjobb levegőjű nagyváros lett.

Hasonló környezeti ártalmat jelent a közlekedés okozta légszennyeződés, de nemcsak az őszi-téli párás-ködös időben, hanem nyáron is, főként szélcsendben és erős napsütésben. Ilyenkor magas a nagyvárosok levegőjének ózontartalma (sárga füstköd), amely erősen ingerlő hatású.

Hirdetés

Jelentősége van a munkahelyi levegőszennyeződéinek is. Vannak munkahelyek, ahol a dolgozók túlnyomó többségének idült hörghurutja van - főleg a poroknak és a kéntartalmú gázoknak köszönhetően.

Mindezek mellett és előtt azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a legfontosabb (és ami lényeges: kiküszöbölhető) kóroki tényező a dohányzás. A cigarettafüstben lévő mérgező anyagok bénítják a csillószőröket, a nyákmirigyek és a kehelysejtek szaporodását okozzák, és ennek következtében megváltoztatják a hörgőváladék összetételét és mennyiségét, megnehezítik ennek eltávolítását. Gátolják a szervezet védekezőrendszerének tevékenységét, fokozzák a hörgő izomzatának összehúzódását, görcsöt kiváltva szűkítik a légutakat. Mindezek a káros hatások a dohányzás elhagyásával többé-kevésbé visszafordíthatók. A tüdőhólyagocskák falának és a rugalmas rostoknak a pusztulása, a légzőfelület csökkenése azonban maradandó károsodások.

Kezelés

Azok a harmincas-negyvenes éveikben lévő emberek, akiknek évente többször van elhúzódó légúti fertőzésük, akik egy banális megfázás után hetekig köhögnek-köpködnek, az idült légzési betegség várományosai, hacsak nem változtatnak életmódjukon. Ez elsősorban a dohányzás abbahagyását jelenti - ez a legfontosabb a súlyos légzéskárosodással, rokkantsággal járó állapotok megelőzésében.

Egyébként amennyire lehetséges, kerülni kell a szennyezett levegőjű helyeket (főleg a zárt helyiségeket - passzív dohányzás!), minél többet kell a szabadban tartózkodni, kirándulni, sportolni (futás, úszás, tenisz stb.). Végső esetben a foglalkozás- vagy munkahely-változtatás lehetőségét is meg kell fontolni.

Az idült légzési elégtelenségben szenvedőknél - főként az őszi-téli "meghűléses" időszakban - jelentkező, ismétlődő lázas légúti fertőzések megelőzésére ún. "immunkezeléssel"is próbálkoznak.

Ezek a készítmények a légúti fertőzésekben leggyakrabban előforduló baktériumokból készült "ellenanyag-termelő" (antigén) anyagot tartalmaznak. A készítményt (Broncho-Vaxom) "kúraszerűen" alkalmazzák.

Mindenesetre alapvető fontosságú, hogy az idült légzési betegségben szenvedő beteg rendszeresen gondot fordítson a hörgőváladék eredményes eltávolítására, a "hörgőtoalettre". Ezzel ugyanis egyrészt felszabadítja az eltömeszelődött légutakat, így könnyebbé válik a légzése, javul a teljesítőképessége, másrészt mivel a hörgőkben pangó váladék kiváló táptalaj a fertőzések megtelepedésére - csökkenti a lázas fertőzések valószínűségét, gyakoriságát.

A felszaporodott, sűrű, tapadós hörgőváladék eltávolításának megkönnyebbítésére a különböző köptető, váladékoldó gyógyszerek mellett (melyek az egyik legnagyobb tekintélyű angol szakember szerint nem sokkal hatásosabbak, mint egy meleg ital, például tea fogyasztása) kedvező hatású a szakember (gyógytornász) által naponta egy vagy két alkalommal végzett kezelés: nyitott tenyérrel való ütögetéssel vagy kézi vibrátorral történő mellkasfal-vibrálás, a kötőszöveti masszázs. Ezekkel az eljárásokkal a hörgőfalhoz tapadó váladék leválasztását segítik elő és ezután könnyedébben, erőlködés nélkül ki lehet köpni a váladékot.

Ugyancsak a sűrű, tapadós váladék oldását, elfolyósítását, fellazítását érhetjük el, ha porlasztókészülékből megfelelő töménységű sóoldatot (erre a célra a Salvus-víz kiválóan megfelel) vagy köpetoldó gyógyszert lélegez be a beteg ködszerűen porlasztott formában. Ilyen készülékek (és ily módon ez a kezelés) ma már nemcsak orvosi rendelőben, hanem otthon is hozzáférhetők. Házi, egyéni használatra alkalmas gyógyszerporlasztó készülékek orvosi műszerkereskedésekben kaphatók. Ezt a készüléket társadalombiztosítás terhére kórházi tüdőosztályok és az ún. "asztmaambulanciák" írhatják fel az arra rászoruló betegek részére.

Az idült obstruktív hörghurutos beteg gyógyszeres kezelése a betegség "nyugalmi" időszakában (tehát amikor nincs lázas fertőzés, nem gennyes a köpet stb.) elsősorban hörgőtágító gyógyszerekből áll (erről az asztmakezelésről szóló részben található részletesebb tájékoztatás).

Lázzal (hőemelkedéssel), gennyes köpetürítéssel, mellkasi fájdalommal járó panaszok jelentkezése esetén - vagy ha az addig alkalmazott kezelés mellett panaszai (fulladás) fokozódnak, gyengébbnek érzi magát, teljesítőképessége romlik - nem érdemes sokáig halogatni az orvoshoz fordulást. Ha egy-két napon belül nem rendeződik az állapota, keresse fel kezelőorvosát.

Ezek a panaszok rendszerint heveny légúti fertőzést vagy akár tüdőgyulladást is jelezhetnek és a beteg állapotát ismerő, folyamatosan követő kezelőorvos meg tudja ítélni, hogy szükség van-e a baktériumok okozta fertőzés esetén ún. antibiotikumokra, azaz olyan gyógyszerekre, amelyek elpusztítják a baktériumokat.

A fertőzést vírusok is okozhatják. Ezekre nem hatnak antibiotikumok, tehát vírusfertőzés esetén fölösleges az alkalmazásuk (bár van olyan nézet, hogy ilyenkor "sérülékenyebb" a szervezet, és antibiotikumokkal meg lehet előzni, hogy a vírusfertőzést baktériumok súlyosbítsák de ez a vélekedés tudományosan nem bizonyított).

Az idült obstruktív hörghurut előrehaladtával, súlyosbodásával pusztul a tüdőállomány, csökken a légzőfelület. Ezen a beszűkült légzőfelületen át nem jut elegendő oxigén a tüdőn átáramló vérbe, következésképpen az életfontosságú szervek - az agy, a szív - nem jutnak elegendő oxigénhez. Ugyanakkor nem tud kiürülni az égésből keletkező szén-dioxid. Az elégtelen oxigénellátást a szervezet úgy próbálja javítani, hogy növeli a vérkeringésben lévő vörösvérsejtek számát (ezek szállítják az oxigént). Az elégtelen oxigénellátást azonban nem a vörösvérsejtek hiánya okozta, így a több vörösvérsejt sem jut több oxigénhez. A magasabb vörösvérsejtszám viszont fokozza a vér sűrűségét, a sűrűbb vér továbbítása több munkát ró az amúgy is kevés oxigénhez jutó szívre, amit az egy idő után nem tud teljesíteni, kimerül. Így a légzés zavarához keringési elégtelenség is társul, kialakul a jobb szívfél elégtelenségével szövődött idült légzési elégtelenség állapota, kezdetben csak terheléskor, később nyugalomban is.

Ez tartós, folyamatos nehéz légzéssel, szapora szívműködéssel, az alsó végtagokon vizenyővel jár. Ezt a súlyos állapotot a betegek sokszor meglepően hosszú ideig képesek elviselni - ellátják magukat, közlekednek stb. Ezt a labilis egyensúlyt azonban például egy viszonylag enyhe fertőzés is felboríthatja: aluszékonyság, zavartság alakulhat ki, súlyosbodik az oxigénhiány és a szén-dioxid visszatartása. Az idült légzési elégtelenség ilyen heveny súlyosbodása esetén kórházi kezelésre lehet szükség, ahol megfelelő eljárások, gyógyszerek alkalmazásával az állapoton átmenetileg javítani lehet.

Az idült légzési elégtelenség kezelésekor az utóbbi időben a tartós otthoni oxigénkezelést alkalmazzák: a beteg folyamatosan, tartósan (naponta legalább 12-14 órán keresztül), viszonylag kis mennyiségű (percenként 1/2-2 liter) oxigént lélegez be, rendszerint orrszonda alkalmazásával. Ez az eljárás nemcsak a szervezet oxigénhiányát csökkenti, hanem arra is alkalmas, hogy a légzési elégtelenséghez vezető kóros történéseket megfordítsa: kiürül a vérből a szén-dioxid, tágulnak a tüdőereé, ezzel könnyebbé válik a szív munkája, mérséklődik a tünetek súlyossága és javul a beteg életminősége. Ezt a kezelést mindig kórházban (rendszerint tüdőosztályon) kell elkezdeni, beállítani, mert nagyon fontos az oxigén pontos adagolása (nagyobb adag oxigén ront a beteg állapotán és végzetes is lehet!). Kedvező hatás csak a napi legalább 12-14 órás vagy még ennél is folyamatosabb oxigénbelégzéstől várható. Rendszerint azt szokták tanácsolni, hogy a beteg egész éjszaka, alvás közben is szívja az oxigént és ezt kiegészítve napközben is néhány óráig - lehetőleg minél hosszabb ideig.

Az a gyakorlat, hogy amikor a beteg fullad, 5-10 percig oxigént lélegez be, pillanatnyilag enyhíti a nehéz légzést, de az előbb leírt "gyógyító" hatásra alkalmatlan.

A tartós otthoni oxigénkezelésre rendszerint oxigénpalackot szoktak alkalmazni, amit áramlásszabályozó mérőműszerrel (rotaméter) és párásítóval látnak el, ami az oxigént a vízen keresztül áramoltatja. A palackhoz olyan hosszú műanyag csövet lehet csatlakoztatni, ami a szobán-lakáson belüli mozgást lehetővé teszi. Orvosiműszer-kereskedésben kapható olyan oxigénpárna is, amit a palackból megtöltve a beteg magával vihet rövidebb utakra és ebből szívja az oxigént. A palackot, illetve annak cseréjét a kórház javaslata alapján a háziorvos térítésmentes vényre írja fel (Budapesten az Egészségbiztosító Pénztárral kötött szerződés alapján egy vállalkozó díjmentesen házhoz szállítja, cseréli a palackokat).

A tartós otthoni oxigénterhelés korszerűbb, kényelmesebb és egyszerűbb módja, amikor oxigénforrásként nem palackot, hanem ún. oxigénkoncentrátort alkalmaznak. Ez a szerkezet hálózati villanyárammal működik. A levegőből kivonja az oxigént és egy tartályban gyűjti össze, a beteg pedig ebből a tartályból szívja a 80%-os töménységű oxigént. A készülék alig igényel karbantartást, folyamatosan működtethető, alkalmazásával nincs szükség palackcserére. Az egészségbiztosítás beszerzett ilyen készülékeket, melyeket ingyen kölcsönöznek a betegeknek. Sajnos, a készülékek száma nem elegendő ahhoz, hogy minden rászorult beteget ezzel lássanak el. A készülék drága, és bár már 1-2 év alatt megtérül az ára, mert a beszerzés után már alig kell rá költeni, egyelőre nem jut mindenkinek.

Mind a palackot, mind az oxigénkoncentrátort használó beteg számára szigorúan tilos a dohányzás, egyrészt biztonsági okból, másrészt etikailag is elvárható, hogy a beteg magatartásával járuljon hozzá a gyógyulásához.

Hozzászólások

Post Author: azt beszélik