Kisgyermekével lett magányos a meteorológus...így élte túl

Kisgyermekével lett magányos a meteorológus...így élte túl

Hirdetés

Közel két éve már, hogy nincs köztünk az ország egyik meghatározó, nagyon sokak által kedvelt meteorológusa, Aigner Szilárd. Lánya, Éva húsz évvel ezelőtti szomorú történetet elevenít fel édesapjával kapcsolatban.

Édesapja húsz, édesanyja tizennyolc éves volt, amikor megismerkedtek és egymásba szerettek. Nagyon örültek, amikor megszületett a kislányuk, Éva, de a boldogságba szomorúság is vegyült, mert a szülés után másfél évvel Zsuzsa csomót érzett a mellében. Azonnal orvoshoz ment, de a vizsgálatok nem mutattak ki semmit. Egy idő után azonban észrevette, hogy növekedik a daganat… Először az egyik mellét operálták le, majd kis idő múlva a másikat. A műtétet követően rövid időre fellélegezhetett a család, úgy tűnt, Zsuzsa meggyógyult, de néhány boldog hónap után visszakerült a kórházba. Aigner Szilárd egy szombaton ment hozzá látogatóba, és üresen találta az ágyát. Egy héttel később mondta csak meg a lányának, hogy anya többet nem jön haza.

Hirdetés

„Azt gondoltam, egyedül nevelem fel Évit, mindenhova futva mentem, munkából oviba rohantam, onnan a játszótérre, majd haza. – mesélte a tragédia után az egykori meteorológus, aki elképzelhetetlennek tartotta, hogy felesége helyébe más lépen. De sors másképp rendelkezett.

Tizenkilenc év telt el azóta, hogy Szilárd elsősülött lányából felnőtt nő lett, az egy híján negyvenéves, kétgyermekes édesanyja így emlékszik vissza gyermekkorára:

„Nagyon kicsi voltam, amikor anyu meghalt, róla egy saját emlékem maradt mindössze. Jött értem az óvodába, és ott állt az ajtóban. Többre nem emlékszem, de apu sokat mesélt nekem róla. Arra mindig ügyelt, bár tudom, anyu elvesztése neki borzalmas nagy fájdalom volt, hogy a közös kis életünket ne a szomorúság és a gyász uralja el. Sokat kirándultunk, nyaraltunk, vitt a játszótérre, esténként mesélt, és sokat nevettünk. Most, hogy már nekem is van két gyermekem, tudom, férfiként, apaként milyen nehéz lehetett neki egyedül megbirkóznia velem…. Azt tudom, hogy nagymamám, édesanyám anyukája magához akart venni, hogy ő majd felnevel, de elképzelni nem tudom, hogyan dönthet úgy egy férfi, hogy odaadja a gyermekét, és nem ő neveli fel. Még akkor is, ha ilyen nagy tragédia érte… De visszatérve a múltra. Végül is nem ketten fejeztük be az életünket, hanem jött Pártai Lucia. Általános iskolás voltam, amikor egymásra találtak, én természetesen elfogadtam, szerettem őt. Született egy testvérem is, végül is kerek családban nőhettem fel.”

Hozzászólások

Post Author: azt beszélik